Vöröshasú Unka

A víz felszínén békésen lebegve töltik idejük jó részét az unkák. Magyarországon két fajukkal is találkozhatunk, a vöröshasú unkával (Bombina bombina) és a sárgahasú unkával (Bombina variegata). Hazánkban síkvidékeken általánosan elterjedt, de a dombvidékeken is gyakori, sőt helyenként középhegységeinkben is előfordul.
Még a legkisebb pocsolyában is megtalálható. Kedvelt élőhelyei a növényzettel sűrűn benőtt vízfoltok, amelyek gyorsan felmelegednek.
A kifejlett állat 4-5 cm hosszú. Teste zömök, feje rövid és lapos, szemei kiállóak, pupillái szív, csepp, vagy háromszög alakúak. Végtagjai vaskosak, a hátsó láb ujjai között úszóhártya feszül.
Viszonylag korán, március közepén, végén hagyja el telelőhelyét és keresi fel a vizeket. Jól úszik és bukik a víz alá, de a szárazon esetlenül mozog.
Ha megzavarjuk, az iszapba bújik, ahol láthatatlanná válik. Ebben segítségére van hátának színe is.
A hímek április elejétől a víz felszínén lebegve belső hanghólyagjuk segítségével folyamatosan szólongatják jellegzetes ?unk-unk? hangjukkal a nőstényeket. Azok az év során több ízben is párzanak a hímekkel és rakják le egyesével petéiket a vízinövények leveleire, illetve az aljzatra, egy-egy alkalommal közel százat. A petéket kis csomókban ragasztja a vízinövényekre, vagy a víz fenekére. Az ebihalak kb. 14-18 nap alatt bújnak ki, s júliusban már átalakult békákat láthatunk. A vöröshasú unka a nyári időszakot folyamatosan a vízben, vagy közvetlen közelében tölti, de tartósan nem hagyja el azt. Október elején elhagyják a vizet és a szárazföldön keresnek maguknak fagymentes helyeket a tél átvészelésére.
Tápláléka apróbb rovarokból, pókokból, meztelen csigákból áll. A lárvák cyklopsszal, vízibolhával, puhatestű vízirovarokkal táplálkoznak.

Védett, eszmei értéke 2000 Ft. Ennek ellenére hazánkban általánosan elterjedt, mindenütt gyakori faj. Az egész állományt veszélyeztető tényezők nincsenek.

Erős mirigyváladéka miatt, természetes ellensége gyakorlatilag nincs is. A látszólag védtelen unkák két nagyon jellegzetes védekezési mechanizmussal próbálják megakadályozni a ragadozókat abban, hogy megegyék őket. Az egyik, a bőrmirigyeik által kiválasztott bombinin nevezetű bőrméreg, amely nem is elsősorban mérgező hatásával, hanem csípős, keserű ízével risztja el a ragadozókat. Természetesen, ha egy ilyen unkát kézbe vennénk, utána feltétlenül mossunk kezet, mert ez a bőrméreg igen könnyen kötőhártya gyulladást, nyálkahártya irritációt okozhat.

Az elmúlt századokban a régi paraszti állatgyógymódok egyike volt, hogy a lucernától felfúvódott tehénnel ?tüzeshasú unkát? nyelettek, remélve, hogy az erős bőrméreg kiváltotta büffenések könnyítenek azon.
A másik védekezési viselkedésformájuk az úgynevezett ?unkareflex?, amely abból áll, hogy, ha nem tudnak már elmenekülni a ragadozó elől a szárazföldön, akkor egy hírtelen mozdulattal a végtagjaikat a testük fölé fordítják, kihomorítanak, felvillantva ezzel a mozgáskombinációval a torok és a has élénk színű, veszélyre figyelmeztető foltjait.

Tartása:

Kezdő állattartók is nyugodtan próbálkozhatnak a bombinák tartásával. Egyre több állatkereskedésben kaphatók ezek a kis békák. Négy-öt állatnak teljesen megfelel egy kisebbfajta terrárium, vagy akvárium (40literes), mivel napjuk nagy része a vízen lebegéssel, vagy a szárazföldre való kiüléssel telik. Ezért is fontos, hogy mindenképp legyen az állatoknak valamilyen kiülő. Nagyobb kő, vagy fa gyökere tökéletesen megfelel a célnak. Arra vigyázni kell, hogy (a terrárium magasságától függően) hogy le legyen fedve a helyük, és csak egy kis szellőzőnyílás legyen, amin keresztül bejuthat a friss levegő, mert bizony 20-25 centiméteres terráriumból ki tudnak ugrani. Melegítő külön nem szükséges, a 20-22 fok körüli víz megfelelő. Több kiülőt is beépíthetünk, úgy, hogy változatos legyen a terrárium. Használhatunk fagyökeret, vagy nagy lapos köveket, de betehetünk vízen úszó nagylevelű növényeket is, amelyek esztétikailag is mutatósak.

Etetés

Az unkák csak élő eleséget fogadnak el, mint például a tücsök (kicsi), vörös szúnyoglárva, lisztkukac... stb. Így vadászösztönüket is kiélhetik, és mulatságos amint alig két centinyire a béka orrától lebeg a tücsök a felszínen, ám a béka nem látja. Ám amint megmozdítja akár csak egy csápját is, villám gyorsan ráveti magát, és már le is nyelte... Van aki kis, újszülött guppival eteti. Az etetésnél igencsak megelevenednek az állatok, hevesen birkóznak olykor egy-két jobb falatért, és ilyenkor a hímeknek a kedvük is megjön, hogy egymás hátára ugráljanak.

Szaporodás

Mivel a békák telelő állatok, ezért ha szaporítani akarjuk őket, pihentetni kell körülbelül október végétől február végéig. Május végén aztán megélénkülnek, és a hímek megkezdik nászéneküket, a már említett hangot adják ki magukból. Van még egy fajta hang amit szintén a hímek adnak ki olyankor, amikor egy másik hím ugrik rájuk, ezzel figyelmeztetvén, hogy téves egyeddel próbálkoznak. Amikor sikerül megtalálnia egy nőstényt, akkor a hím átöleli a mellső lábain lévő bütykök segítségével szorosan tartja a nőstényt, aki elkezdi a petéket engedni, amit a hím mögötte megtermékenyít. Egy nőstény 40-100 petét rak le. Az ebihalak 3-10 napon belül úsznak el, ám nevelésük nehéz, és körülbelül 10% éri meg a felnőttkort. Az ivadékokat különítsük el egy másik medencébe, mert könnyen a szülők táplálékaivá válhatnak. Az ivadékok vízibolhával, apróra tördelt haltáppal, vagy szintén apróra vágott tubifexxel, vagy egyéb férgekkel táplálhatók. A metamorfózis 12-14 hét alatt megy végbe. Az ideális arány, ha 3-4 hím jut egy nőstényre.

Oldalmenü
Szavazás
melyik béka a kedvenced?
Leveli
Unka
Gyepi
Kecske
Mocsári
Naptár